2010. június 10., csütörtök

Reálosoknak: Kölcsey

7. tétel

Kölcsey Ferenc: Himnusz

A romantika az irodalomtörténet egyik leghatásosabb mozgalma, irányzata, az utolsó egységes korstílus, mely több művészeti ágban együttesen éreztette hatását. Kialakulásának időszaka a 18. század vége, virágkorát a 19. század első felében élte, a század második felében a romantikából kiinduló irányzatok (eklektika, historizmus) és a későromantika voltak jelentősek.

A romantika az irodalomban fejlődött ki, és innen terjedt át más művészeti ágakra (zene, festészet, szobrászat). Sokarcú, ellentmondásokkal teli irányzat, jelentése országonként, művészeti áganként és az idő múlásával is változott. A klasszicizmust váltotta fel, de kezdeti szakaszában még együtt volt jelen azzal. Gyökerei a felvilágosodás korába nyúlnak vissza, közvetlen előde a szentimentalizmus és a „Sturm und Drang”. Forrása a társadalomban kibontakozó kiábrándulás és illúzióvesztés volt, amely a francia forradalom után jelentkezett Nyugat-Európában. Az emberek csalódtak a felvilágosodás eszméit megtagadó polgári társadalomban, a világ kiismerhetetlenségével optimizmusukat elvesztették. Egyaránt csalódtak a „józanészben” és a korábban évszázadokon keresztül megkérdőjelezhetetlennek vélt vallásos világnézet is megingott.

A romantika kiindulópontja Anglia és a német területek. A merev klasszicista szabályok és az antik minták követése ellen való lázadást hirdette a romantika, az egyéniség kultuszát, a művész teljes szabadságát, amelyet sem szabály sem törvény nem korlátozhat. A korlátlan szabadság értelmében a legfőbb ihletforrás a művész képzelőereje, a szabadjára engedett fantázia. A romantika idején vált először követelménnyé az irodalomban az eredetiség, amely szintén a korábbi minták elvetéséből adódott.

A klasszicizmus pontosan elkülönítette a műnemeket, a műfajokat, a hozzájuk tartozó hangnemmel és versformával együtt, a romantika ezzel szemben a művészetek egységét hirdette meg, elmosta a műnemek és a műfajok határait, keverékműfajokat hozott létre (pl. verses regény, ballada, drámai költemény), a műfajok lírizálására törekedett. Kedveltté váltak az egyedi formájú alkotások, a töredékszerűség, a titokzatosság, és a lélek sajátos érzelmi tartalmainak újszerű ábrázolása. A drámai és epikus művek cselekményében a különleges élethelyzetek, kalandok, váratlan és meghökkentő fordulatok ábrázolása vált gyakorivá. Gyakori az erőteljes jellemkontrasztok ábrázolása, akár egy adott szereplő jellemén belül megjelenő ellentétes jellemvonások, akár a szereplők jellemei közti különbség kiemelése által, az író a szereplőket jellemük szerint a jó és a rossz irányába túlzóan csoportosítja.

A romantika szabadság utáni vágyából, a különlegesség kedveléséből, és az újszerű, érzelmekkel teli lélekábrázolásból adódóan a romantikus stílus a korábban megszokott kifejezésmódoktól elszakad, általában jellemzi a felfokozott pátosz, ünnepélyesség, költői ékesszólás, az erőteljes zeneiség és festőiség.

A romantika korában kialakult világgal szembeni elégedetlenség a jelen valóságától való menekülésben is megnyilvánult, a művészek a jelennel szemben értékesebbnek tartották a régit, a múltat. A klasszicizmus a görög-római antik mitológiát tartotta példának, a romantikusok ezzel szemben felfedezték saját nemzeti múltjukat, előtérbe helyezték a népi kultúrát, művészetet.

A romantika Közép-, és Kelet-Európában sajátos feladatkört teljesít: a nemzeti törekvések kifejezését, a népiesség érvényre juttatását, valamint újszerű én-szemlélet kialakítását. A térségben az egyes népek függetlenségének hiánya, a más, nagyobb nemzetek közé ékelődés, az idegen uralom a nemzettudat eszközévé a közös beszélt nyelvet tette meg. Ezért a nemzeti öntudatra ébredés legelső mozgalmát a felvilágosodás hatására megindult és a romantika koráig létező nyelvújítás, az irodalmi nyelv megteremtése jelentette. A térségben a Nyugat-Európai államokkal szemben a nemzeti függetlenség volt a legfőbb kérdés, ezért az egyes nemzetek romantikus irodalmát nemzeti eszme hatotta át leginkább. A nemzeti függetlenedésért és a nyelvért vívott küzdelem a romantikus írókra, költőkre magas társadalmi szerepet rótt, megkövetelték tőlük a kizárólag magas erkölcsi törekvésű műveket, a szabadságküzdelmekben a népet irányító apostol szerepét.

Magyarországon a romantika egyes tartalmi jegyei már a XIX. század első éveiben jelentkeztek, de átütő érvényesülése a magyar irodalomban csak 1817 körül következett be. A magyar romantikus irodalom legnagyobb alkotói Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály.


      • Kölcsey Ferenc

      Kölcsey Ferenc (1790—1838) költő, politikus, bölcselő, a magyar irodalomkritika úttörője volt. Tanulmányait Debrecenben végezte, főiskolás diáksága idején már Kazinczy levelezőtársa volt. Bekapcsolódott a Pesten szerveződő irodalmi életbe, irodalmi alkotásai jelentek meg, Szemere Pállal együtt szerkesztette az első magyar esztétikai folyóiratot (Élet és Literatura), tudós tanulmányait közölte (pl. Nemzeti hagyományok). Az 1825-től felpezsdülő politikai közéletbe bekapcsolódott, 1832-34-ig Szatmár megye országgyűlési követe volt, az alsó táblán a liberális nemesség nagy hatású vezetője lett, szerkesztette az Országgyűlési naplót. Haladó gondolkodású politikáját kitűnően felépített szónoklatokban fejtette ki (pl. Az örökös megváltás ügyében), lemondásakor elmondott beszédének (Búcsú az Országos Rendektől) egyik mondata szállóigévé vált: „Jelszavaink valának: haza és haladás.”

        • Hazafias lírája

        Költészetét áthatották az általa képviselt haladó gondolkodású politikai eszmék, a feltétel nélküli hazaszeretet. Költészetének első szakaszában borús, sötét hangulatú alkotások születtek, amelyeknek hangvétele a költő városi élet, művelt emberek társaságának hiányából fakadó lelki válságával magyarázhatók.

        Himnusz

        • A cím meghatározza a költemény műfaját is. A himnusz olyan lírai műfaj, amely istenhez, vagy istenként tisztelt személyhez szól fennkölt, magasztos stílusban.
        • Alcíme: A magyar nép zivataros századaiból
        • Az alcím szerepe a cenzúra figyelmének elterelése
        • Az 1. és utolsó vsz. keretet alkot ® szerepe az eszmei mondanivaló kiemelése; legfontosabb mondandó megismétlése
        • Pesszimista hangvételű
        • Prédikátorköltőként ír
        • Kölcsey magyar nép nevében Istentől kér áldást; bőségért, védelemért könyörög
        • időmértékes verselésű: 7 ill. 6 szótagos trocheusi sorokból álló keresztrímes strófaszerkezet
              • 2-3. vsz.
            • dicső nemzeti múlt részletes ábrázolása
            • természeti képek
            • Isten ajándékainak felsorolása: honfoglalással nyert szép haza, ország felvirágzása, föld termékeny gazdagsága, győztes honvédő háborúk, Mátyás király bécsi hódítása
                  • 4-6. vsz.
                • Indulatszóval indít
                • Ellentét „de”
                • tragikum, félelem semmissé teszik a kezdeti harmóniát
                • balsors évszázadainak ijesztő, nagyerejű romantikus képei
                • nemzet tragédiája Isten jogos büntetése bűneink miatt
                • következmények között: belső viszály is
                • tatárjárás, török hódoltság erősen túlzó képei ® katasztrófaérzet
                • 5-6. vsz.: vers érzelmi-hangulati tetőpontja: komor indulatok; feszültséggel teli lelkiállapot
                      • 7. vsz.
                    • Átvált a jelenbe; múlt dicsőségeiből jelen sivárságába, reménytelenségébe
                    • Érték és időszembesítés
                    • egymással szembeállított képek: múlt dicsősége ®¬jelen megalázó törpesége (vár - kőhalom; kedv s öröm - halálhörgés, siralom; szabadság - kínzó rabság)
                          • 8. vsz.
                        • záró keret, de nem teljes ismétlése a nyitó keretnek
                        • szórend, képek komolyabbá, komorabbá válása tudatosítja nemzeti fájdalmat, amelyből nem virulhat szabadság
                        • Kölcsey nem tud kiutat mutatni
                        • Már csak Isten megbocsátása, szánalma segíthet


                        Kölcsey egész életében hazájáért munkálkodott. Az általa írt Himnusz máig is a magyar nép himnusza, melyet Erkel Ferenc zenésített meg.

                        Himnusz
                        keletkezés 1823. január 22.

                        Szatmárcseke

                        kiadás 1828. Auróra
                        keletkezés körülményei első reformországgyűlés megtorpanása, konzervatívok ellenállása a reformokkal szemben, csekei elszigeteltség, életformaváltás kudarca
                        cím utal a műfajra, alcím: cenzúra megtévesztése, zivataros századok=török hódoltság kora
                        műfaj himnusz (Istenhez fohászkodó, vallásos jellegű hálaének, az óda rokonműfaja), jeremiád (büntetés jogos, mégis siratja a pusztulást)
                        téma kilátástalannak látja a haza helyzetét, csak a csodában hisz: megszólaltatja a vallásos gyökerű nemzeti bűntudatot, a nemzetféltés gondolatát; pozitív és negatív történelmi események felsorolása
                        hangulat pesszimista (5 versszak múlt, 1 versszak jelen, jövőre csak a keretben utal); némi remény (Isten kért és feltételezett áldása), ereszkedő
                        versforma imaforma
                        megszólított Isten
                        felépítés áldáskérés, magyarok bűnei, Isten haragja, törökök (Zrínyi)
                        verselés időmértékes (trocheusok, spondeusok)
                        rímelés keresztrím, igénytelen, dísztelen, gyakoriak a ragrímek, a tompított csengésű asszonáncok (miatt-villámidat)
                        nyelvezet Zrínyi nyelve, 16-17. század (bús=fekete), régies szavak, Rákóczi-nótából kölcsönzött rím (tép-nép), kifejezi a Habsburg-ellenességét, protestáns prédikátorköltő: lélekbeli visszahelyezkedés megérteti a sajátos történelemszemléletet
                        terjedelem 8 versszak, 8 soros versszakok
                        szerkezet keretes (1. és 8. vsz.)
                        2-3. vsz.: Isten ajándékai, Isten cselekvő alany
                        4-6. vsz.: balsors nagy erejű romantikus képei
                        7. vsz.: jelen reménytelensége
                        1. versszak Istenhez fohászkodik, áldást kér a magyarságra, E/3., Isten a történelem irányítója, egyetlen hatalmas körmondat rendkívüli érzelmi töltéssel, múltat és jövendőt egységbe foglaló szemlélet, ünnepélyesség
                        2. versszak dicső múlt felelevenítése, Isten ajándékai, romantikus vonások, azonosulás: T/1., Árpád jelentősége, Magyarország természeti kincsei
                        3. versszak Hunyadi János és Mátyás törökellenes harcai, alliteráció
                        4. versszak fordulat a történelemben (mongolok, törökök), szégyenletes események, keserű múlt, önbíráló hangnem, nemzeti bűnökkel indokolja, hogy Isten elfordította tekintetét, uralkodó osztály romlottsága
                        átvezetés: Hajh indulatszó, változatos mondatfajták, romantikus kötői képek
                        5. versszak nemesség hazaárulása (Csák Máté), belső viszályok, testvérháborúk
                        6. versszak romantikus kép, túlzások, ellentétek, paradoxon, érzelmi-hangulati tetőpont
                        7. versszak sivár jelen, szenvedések felsorolása, ellentétek (dicső múlt-sivár jelen), reménytelenség: hiányzik az áldozatkész, hazafias cselekvés, szabadságharcok hiábavalósága, mozgalmas képek
                        8. versszak inverzió: könyörgésre változik a kérés, szánalmat vár és remél, képek sötétebb színezetűek, komorabbak
                        nemzethalál lassú elkorcsosodás, erkölcsi süllyedés szégyenletes utolsó stációja
                        mondanivaló nemzeti történelem →balsors
                        nem lát kiutat
                        megzenésítés 1844. Erkel Ferenc: ima, fohász, templomi ének

    Nincsenek megjegyzések:

    Megjegyzés küldése

    Rendszeres olvasók

    Blogarchívum