2. tétel
Nyelvi szinkrónia és diakrónia
Diakron nyelvészet: történeti nyelvészet – azt próbálja leírni, hogy a nyelvek az idők során hogyan változtatják, avagy őrzik meg szerkezetüket. Ennek módszere: ugyanannak a nyelvnek más-más időszakban íródott nyelvemlékeit vetjük össze. Az efféle szövegeket, ha lefosztottuk róluk az írott nyelvre jellemző helyesírási és stilisztikai külsőségeket, nyugodtan tekinthetjük az írásba foglalás idején beszélt nyelvet tükröző mintának. A dokumentumokból minden egyes nyelvállapot nyelvtani szerkezetét elvonhatjuk, így szinkron nyelvtanok sorát állíthatjuk fel és vethetjük össze. A különbségek a nyelv történeti fejlődését tükrözik.
Szinkron nyelvészet: leíró nyelvészet – nem törődik az idővel, adatainak egyöntetű egyidejűséget tulajdonít. Függetlenségének tétele azon a megfigyelésen alapul, hogy a beszélők, akik számára a kérdéses nyelv kommunikációs eszköz, általában nincsenek tudatában a történetiségnek.
A nyelvi változás
A nyelv használatában létezik, s a használat folyamán változik (a holt nyelvek változatlanok). A nyelvi változás általában zökkenőmentes folyamat, a nyelvet használók általában észre sem veszik.
A nyelv azért is változik, mert változik a világ, az ember (történelmi viszonyok, életkörülmények, műveltség, gondolkodásmód). Ha a nyelv nem követné a változásokat, akkor sorra elveszítené funkcióit, s alkalmatlanná válna szerepére.
| A nyelvi változások okai | |
| Külső (közlési folyamatból adódóak) | Belső (gondolkodásbeliek, nyelviek) |
·2 Társadalmi, történelmi, politikai változás ·3 Szokások változása ·4 Tudatos nyelvi ráhatások |
·6 A hangtani,a nyelvtani szerkezet belső mozgásai |
| A nyelvi változások eredményei |
·2 Spontán (ritkán: tudatos) szókeletkezés, szókihalás, szóhelyettesítés ·3 Megszólítás, névadás változása ·4 Jelentésváltozások (érintkezés, hasonlóság, jelentésszűkülés, jelentésbővülés) ·5 Átalakítás (transzformáció: Igenevek, mellékmondatok) ·6 A nyelvváltozatok közötti mozgás ·7 Egyszerűbbé/bonyolultabbá válás |
A nyelvi változás rendszerint egy személytől, csoporttól, területről indul el, s ha arra alkalmasak a feltételek, az érintkezés, a beszéd, a kommunikáció révén elterjed az egész nyelvközösségben.
Az egyetlen embertől elinduló változat (hapax legomenon) egyszer mondott, egyetlen helyen előforduló adat. Az ilyesfajta nyelvi tevékenység nyelvi kreativitás, innováció. A nagyon sok „egyszeriségből” nem mindig válik társadalmilag elfogadott nyelvi forma. Ennek az az oka, hogy a nyelv bizonyos korlátokat támaszt az újításokkal szemben.
A nyelvi változásokat először a szókészletben (lexikában), az ehhez kapcsolódó állandósult szókapcsolatokban (frazeológiai egységekben) vesszük észre. A hangtani, alaktani és nyelvtani változások nehezebben észrevehetők. A nyelvi változás rendszerint csak akkor ver gyökeret a nyelvben, ha az a beszélő közösség által ismert, meglévő rendszerbe beleilleszthető.
A nyelvi állandóság
A nyelvi változás nem korlátlan. A nyelvhasználók érdeke, hogy megértsék egymást, ezért a nyelvi változás nem lehet gyors és a nyelvi rendszer alapjait érintő. Több száz év távlatában sem olyan gyorsak, hogy gátolnák a megértést. A nyelvi változás mellett legalább olyan fontos a nyelvi állandóság.
Nyelvfejlődés
Szintézis
Két fajtája:
Nyelvi konzervativizmus ↔
Állandóság
A hagyományhoz való ragaszkodás
folyamatosság
Példa:
Halotti beszéd: mënyi milosztben terümtevé elevé miü isemüköt, Ádámot, ës odutta valá neki paradicsumut házoá… haraguvék isten, és vetevé űt ez munkás világ belé.
Nyelvi állandóság: legföljebb a mai helyesírás és némileg a kiejtés tér el: Ádámot, és, paradicsomot,isten, világ.
Nyelvi változás
1 A szavak hangalakja: űt, terümtevé, milosztben
2 A szavak és szókapcsolatok változásai: munkás világ: gyötrelmes, szenvedéssel teli
3 Nyelvtani változások: odutta vola – adta, terümtevé – teremtette, haraguvék – haragudott, világbele - világba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése