(Megjegyzés: Nem kell ilyen bő lére ereszteni az elején a dolgokat, egy rövid összefoglalás kell csak, és utána kell rátérni az általad választott mű elemzésére. Érdemes azt a női szerepet kihangsúlyozni, amiről a Te feleleted fog szólni, tehát amit Te olvastál! Hatalmas respect érte Rékának!)
Női sorsok az irodalomban
1. A nők helyzete a történelem során:
- megítélése adott történelmi korban más-más követelmények, elvárások mentén alakul, és ezzel összefüggésben is változik.
- Az iparosodás korát megelőzően: a nagycsaládos életformában a nők szerepe főként az otthon környékére terjedt ki, a ház körüli teendőkre és a gyermeknevelésre.
- Az ipari forradalmakat követően a nők is dolgozni kényszerültek, hogy a család minimális megélhetését biztosítani tudják -> felborult a női szerepben addig megszokott egyensúly a megnövekedett terhek miatt (egyszerre kellett eleget tenni a tisztességesen dolgozó nő, és a gondoskodó anya, szerető feleség szerepelvárásainak).
- A XX. század második felében kibontakozó nőmozgalmak egyenjogúsítási törekvéseikkel a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségek ellen tiltakoztak.
2. Nők az irodalomban:
- Az egyes művek szereplői, karakterei
- Az írók, költők múzsái, alkotói ihletforrásai
- Később férfiakkal egyenrangú alkotók (írónők, költők stb)
3. Fontosabb női szerepek, sorsok az irodalomtörténetben:
– Az ókor:
A görög mitológiában:
*ókori görög mondás: „A férfi a család feje, de az asszony a nyaka, és a fej arra néz, amerre a nyak fordítja.”
* Pandóra szelencéje: Pandora kíváncsiságból felnyitotta az egyetlen tiltott szelencét, melyből kirepült a Fáradtság, a Betegség és az Öregség. Ijedten visszacsukta, de hiába, csak a Remény maradt a szelencében.
Homérosz: Odüsszeia:
*Pénelopé: Odüsszeusz felesége, aki húsz éven keresztül hűségesen várja haza urát, saját környezetével is dacolva (közben új férjjelöltek->furfang, húzza az időt, hogy ne kelljen férjhez mennie) A házastársi hűséget jelképezi.
*Kirké: A gyilkos szépség, a sötét mágia képviselője, aki disznóvá változtatta a szigetére vetődő férfiakat.
Szophoklész: Antigoné
*Antigoné Oidipusz egyik leánya; miután édesapja megvakítja magát és vándorútra kel, Antigoné hűségesen kíséri -> jó, megbocsátó, hűséges gyermek szerepe
*Hazatérve összeütközésbe kerül Kreónnal, aki nem engedi eltemettetni Polüneikészt. Antigoné az istenek törvényeire hivatkozva mégis eltemeti bátyját-> testvéri szeretet, erkölcs képviselete
*Antigonéval mindenki egyetért, de nem merik követni a példáját-> Antigoné az egyetlen, aki az isteni törvényt a saját életénél is fontosabbnak tartja
*Sorsa: Halál, de erkölcsi fölénnyel (Kreón is megbánja makacsságát)
A Biblia:
*Ószövetség, Teremtéstörténet
*Isten először Ádámot alkotja meg, majd az oldalbordájából Évát-> egyfajta hierarchiát feltételez
*Az első emberi pár az Édenkertben él, tudatlan boldogságban, egészen addig, míg meg nem szegik Isten egyetlen parancsát. A kígyó tanácsára ugyanis Éva szakít a Tudás fájának tiltott gyümölcséből, s Ádámot is megkínálja vele -> Éva a női kíváncsiság, befolyásolhatóság mellett a bűnre való csábítás jelképévé válik, valamint közvetetten az embert büntetésből érő rossz, boldogtalanság okozója
- A középkor:
* A himnuszok Szűz Mária (szűz és anya, ideális, ugyanakkor elérhetetlen szerep) és az angyalok szépségét dicsőítik
*A középkori lovagok szerelmes versei testetlen, légies hölgyekhez szólnak
– A reneszánsz:
*Dante: Isteni színjáték: Beatrice, a költő múzsája vezeti Dantét a Mennyországban -> angyali szerepkör
*Petrarca: bókoló költészet, múzsája Laura
*Balassi Bálint: Hazánkban a petrarcai bókoló költészet képviselője, múzsája Júlia (Ungnád Kristófné Losonczy Anna)
*Shakespeare: drámáiban találkozhatunk kiemelkedő női alakokkal
Júlia: a Rómeó és Júliában a haladás képviselője, a szerelem hirdetője, a régi rend tagadója (kényszerházasság). Sorsa: halál
- A romantika:
*Költészetben:
**Petőfi Sándor: ő teremti meg a hitvesi költészetet, melyben a nő szerepe a nyugalom, harmónia fenntartása, család teremtése
**Vajda János: Újfajta szerelmi költészet; szerelme, Gina más fajta nőtípust képvisel: a démoni, szabadabb erkölcsű társasági hölgy, a bukott nő. Nem menyasszony vagy feleség, hanem csak szerelmi partner, nem élettárs, hanem ellenfél, ki inkább kínzó szenvedést okoz, mint boldogságot -> reménytelenség, boldogságtól való megfosztottság, sóvárgás jelképe
*Regények:
**Balzac: Goriot apó: Jean- Joachim Goriot szerény körülmények között él, minden vagyonát lányaira (Anastasie, Delphine) költi (ruházkodás, taníttatás, stb), s felnőtt korukban is támogatja őket. Itt a női szerep a pénzügyileg mástól függő, mondhatni kitartott nő, aki talán szeretetével sem viszonozza az apa rajongását, gondoskodását; társadalmi lény, nem családi, kapcsolatai felszínesek (férj és szerető tartása)
**Jókai: Az arany ember
A romantikus regényben ugyan Tímár Mihály alakja a legkidolgozottabb, ám a női szereplők karaktere is említésre méltó
Tímea: a hűvös, elérhetetlen, egzotikus szépség; török származása miatt idegen; erős erkölcsi érzékű, hiszen hűséges Tímárhoz úgy is, hogy nem szerelmes belé; emellett okos és kitartó, szívós asszony, aki férje eltűnése után kezébe veszi a pénzügyek irányítását (férfi szerep, határozottságot és tudást igényel) Sorsa: boldogtalanság, hiszen Dódi levele alapján tudja, hogy férje életben van
Noémi: gyermeki boldogság, rajongó szerelem megtestesítője az édeni Senki szigetén; kinézetre és karakterre is ellentéte Tímeának; Tímár számára a beteljesült, boldog szerelem jelképe (gyerekük: Dódi); megértő megbocsátás, feloldozás Tímár számára, hisz miután meggyónja neki életének bűneit, a lány nem gyűlöli meg; Sorsa: boldog élet Mihállyal, család alapítása
Teréza mama: Noémi édesanyja; jó édesanya, ugyanakkor talpraesett, óriási életösztönnel (férje öngyilkossága után kiépítette maguknak a másik életüket a szigeten-> párhuzam Tímea „családfővé” válásával). Sorsa: békés halál
Athalie: a gonosz, a démon megtestesítője, a lecsúszott gazdag irigységével, palástolt haragjával; örömét abban leli, ha másoknak (főleg Tímeának és Mihálynak) árthat. Sorsa: börtön, miután megpróbálta megölni Tímeát
*Dráma:
**Madách: Az ember tragédiája
A bibliai teremtéstörténetből és a paradicsomi bukástól indulva Lucifer végigvezeti Ádámot a történelem legfontosabb eseményein; Éva az adott kor jellemző vagy épp kivételes, haladó szellemű nőalakjait személyesíti meg (részletesebben lásd: Madách-tétel)
–Klasszikus modernség:
*Költészetben:
**Ady Endre: Vajda költészetét folytatva Léda személyében a démoni nő, az ellenfél, az önző társ jelenik meg; diszharmonikus szerelem egy szeszélyes, izgalmas, „párizsi” gondolkozású nő iránt
**József Attila: Édesanyjáról, Pőcze Borbáláról szóló költészete egyedülálló a magyar irodalomtörténetben. A Mama 3 versében más-más szerepkörben jelenik meg:
Anyám: társadalmi helyzete áll a vers központjában, nehéz munkája (mosónő); szólhatna bármely, szegény sorban élő dolgozó anyáról, nőről
Mama: egy kisgyermek panaszos kifakadása; az anya nem tudja betölteni hagyományos szerepét (a gyerekről való érzelmi gondoskodás), mivel családfenntartóként dolgoznia kell; az anya egy elérhetetlen, már-már mennyei alak („szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.”)
Kései sirató: a költő már vádolja anyját korai haláláért, majd végső konklúzióként megállapítja, hogy a férfiak sorsa (anyjuk elvesztése, ez a kín) közös („Kit anya szült, az mind csalódik végül”)
*Regények:
**Móricz Zsigmond: Rokonok
Lina: Kopjáss felesége; kicsinyes, beosztó, állandóan dolgozó, az urát fillérekig elszámoltató; ugyanakkor Kopjáss régi, becsületes életét szimbolizálja
Magdaléna: Kopjáss szerelme, elérhetetlen; hideg, meddő, üres életű nő, akinek lelke talán nincs is, csak vonzó, gyönyörű teste; az új, úri, kifinomult élet jelképévé válik
**Németh László: Iszony
Kárász Nelli alakja aprólékosan kidolgozott; csendes, pusztai életébe Takaró Sanyi tör be, s a körülmények a lányt egy nem kívánt házasságba kényszerítik. Férjével ellentétes világot képviselnek, s ez feszültséget okoz: Nelliben iszony alakul ki, elidegenedik az élettől is, magányosnak és kiszolgáltatottnak érzi magát. Jelleme eltorzul, gonosszá fajul, iszonya borzalomba csap át, míg végül egy óvatlan pillanatban véletlenül megöli Sanyit. Halála azonban feloldozást jelent, szabadságot, a megérdemelt csendes magányt. -> Nelli nem az anya-feleség, sokkal inkább a befelé forduló, munkásasszony szerepét képviseli.
*Dráma:
**Ibsen: Nóra
Fordulópont a női szerep megítélésében; Nóra az első nőalak a világirodalomban, aki diadalra viszi a lázadást a polgári házasság látszatra és hazugságra épülő erkölcse ellen.
A konfliktust az okozza, hogy Nóra titokban kölcsönt vett fel, hogy férje egészségét egy utazással helyreállítsa. A váltó alá azonban apja nevét hamisította, mely bűntett, s tettére végül fény derül. A férje, ahelyett hogy a jó szándékot látná Nóra baklövése mögött, csak a várható botrányt emlegeti, s az asszonyt képmutatónak, hazugnak, sőt gonosztevőnek nevezi. S ugyan a zsarolójuk, Krogstad végül visszalép az ügy nyilvánosságra hozatalától, s így formailag minden rendben volna, Nóra mégis úgy dönt, elhagyja családját, hogy kitörjön a képmutató környezetéből. Még a gyerekeit is hajlandó maga mögött hagyni -> eddigi anyai szerep semmibe vétele, önállósodás, saját boldogságának keresése lesz a legfontosabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése