Móricz Zsigmond: Rokonok(film és könyv)

19. tétel

Móricz Zsigmond: Rokonok című regény és film összehasonlítása

Móricz Zsigmond (1879-1942)

• a Nyugat első nemzedékének jelentős prózaírója
• pályája a XIX. századi elbeszélői hagyomány folytatásaként értelmezhető
• prózájára hatást gyakorolt: realizmus, naturalizmus, lélektani irányultság
• műveiben a történetelvűség, lineáris idővezetés, metonimikus elbeszélés, metaforikus elemek játszanak fontos szerepet
• az anekdota az atmoszférateremtés, a karakteralkotás eszköze
• szerkesztésmódjára a drámaiság, jelenetezés jellemző
• elbeszélésmódja a szabad függő beszéd
• pályája első szakasza: pályája elejétől sokat írt
• első írásait az 1900-as évek elején a helyi lapok közölték
• 1908, állatmese-gyűjtemény: Erdő-mező világa (Az Újság című lap gyerekrovatának munkatársa)
• Hét krajcár című novelláját a Nyugat közölte; azonos címmel jelent meg 1909-ben novelláskötete, mely nevét ismertté tette és Ady barátságát is meghozta
• Ady köszöntője: Levél Móricz Zsigmondhoz (1913)
• programjuk hasonló: magyar Messiás és ugar téma
• Ady Vér és Arany kötete hatott rá leginkább
• különbségek írásaikban: Móricz pályája elején idilli képeket, helyzeteket ábrázol, ellentéteiben szemléli a világot, mélységben, árnyaltabban jeleníti meg a magyar parasztság helyzetét
• 1910: a Nemzeti Színház bemutatta Sári bíró című drámáját
• 1911: Az Isten háta mögött, Sárarany (regények)
• 1917: A fáklya című regény, Szegény emberek című novelláskötet
• 1920: Légy jó mindhalálig (regény)
• prózája és irodalmi tevékenysége a húszas években:
• az 1920-as évek elején regénytrilógia (Erdély-trilógia) írásába kezdett: Tündérkert (1922), A Nagy Fejedelem (1934), A Nap Árnyéka (1935)
• más regényeket is publikált: Kivilágos –kivirradatig (1926), Úri muri (1927)
• 1929 decembere és 1933 februárja között Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot
• 1939: a népi mozgalom felé közeledett
• Kelet Népe című folyóirat szerkesztője
• népi íróknak biztosított publikálási lehetőséget
• szociografikus irodalmi hagyományokhoz kapcsolódtak a művek
• a pálya záró szakasza:
• 1930-as évek: Forr a bor (1931), Rokonok (1932), Életem regénye (1939), Barbárok (1931)
• utolsó jelentős regénye a Csibe-novellák nyomán írt Árvácska (1941)
• újabb regénytrilógia-terve befejezetlen maradt (Rózsa Sándor)
• két kötete: Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941) és Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét (1942)
• (további művei: A boldog ember, A vadkan és a Búzakalász)

Rokonok (1932)

„Rokonok című regényemben felállítottam azt a tételt, hogy minden családban van egy ember, a többi rokon. Ez azt jelentené, hogy van egy tehetséges, erős egyéniség, akire a sok tehetetlen rátámaszkodik. S azt is, hogy az erős semmit sem produkálhat, mert a hírnév körülveszi, s lehúzza a mélybe.” /Móricz Zsigmond, 1933/

• ide kapcsolódó szólások, közmondások:
• „Egy fecske nem csinál nyarat.”
• egy ember nem tudja (gyökeresen) megváltoztatni a maga körüli világot
• „Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.”
• aki rossz közegbe, társaságba keveredik, onnan nehéz kiutat találni, valószínűleg áldozata lesz
• „A kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon.”
• mindkét fél jól járjon, úgy kell intézni az ügyeket
• cím: eligazító és félrevezető egyúttal
• vérrokonság, családi kapcsolat juthat eszünkbe
• rájövünk, hogy a jelentés metaforikussá válik (nem családi rokonság)
• rokonok mindannyian, akik hatalomban vannak (érdekeik, politikai hatalmuk stb. szerint)
• a regény a XIX. századi realista regények hagyományát folytatja
• a karrierregény egyik fajtája
• Kopjáss István a körülmények folytán válik egyre sikeresebbé (főügyészi állás)
• maga is tisztában van azzal, hogy nem a saját képességei által kerül posztjára
• felbukkanó kérdések, melyek alakítják Kopjáss István személyét a művön keresztül: (Goriot apó című műhez hasonló kérdések, melyek ma is érvényben vannak)
• hogyan módosítja az ember jellemét helyzete, felemelkedése, karrierje
• milyen árat kell fizetnie érvényesüléséért
• megőrizheti-e épp erkölcsösségét, ha hatalomba kerül
• meddig köthet kompromisszumokat anélkül, hogy maga is korrumpálódna
• mikor veszi észre, hogy olyanná vált, mint azok, akiket elítélt
• fel tudja-e venni egy ember a harcot a külvilággal
• Kopjáss István személye, alakja:
• nem különleges ember, de tisztességes, jó férj, gondos, megbízható családapa, hivatalnok
• képes elfojtani Magdaléna iránti érzéseit; hűséges az otthon nyugalma, biztonsága miatt
• még megválasztásakor is igyekszik tisztességes maradni
• nem elég okos, hogy meglássa a csapdát; túl naiv, melyet beszédében el is árul („A kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon.”)
• gyenge, hogy ellentmondjon rokonainak
• a műnek kétféle kimenetele lehet (a szerző nyitva hagyja a művet):
• Kopjáss meglőtte magát, de nem tudjuk, hogy meghalt-e 8állásfoglalásra készteti az olvasó)
• ha nem halt meg, olyan emberré válhat, mint a többi városvezető; legyőzi környezete, behódol
• ha meghalt, nem vesz részt a romlottságban, erkölcsileg tiszta marad
• „Magyarország a rokonság és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul.”

• két szál kapcsolódik össze a regényben: politikai és magánéleti (korrupció és szerelem)
• hasonló Tímár Mihály alakjához (Jókai: Az aranyember)
• korrupció vagy erkölcsi tisztaság
• nagyvilági úrinő vagy biztonságot nyújtó családanya
• fogalmak a műben:
• panama: hivatali pozícióval való visszaélés
• eredete a Panama-csatorna építésekor felbukkanó korrupciós botrányokhoz nyúlik vissza
• dzsentri (gentry): társadalmi réteg, életforma elnevezése
• vagyonát vesztette nemes, aki életszínvonalát megpróbálja fenntartani
• 1870-ben került a magyar nyelvbe, s jelentésváltozáson ment keresztül
• az angolban a vidéki, majd a gazdálkodó tőkés árutermelést folytató nemességet jelölte
• a magyarban a jobbágyfelszabadítás után birtokait elvesztő nemességet jelölte
• a nemesség hosszú ideig a politikai élet irányítója volt, majd a kiegyezés utáni parlamentáris rendszerben a középnemesség kezdte el ezt a kifejezést használni önmagára
• életszínvonal fenntartása: rokoni kapcsolatok kihasználásával pozíciókat szereztek
• az úri, dzsentri körbe tartozó körök: katonatiszti, jogászi végzettségű fiatalok (nem nemesi származásúak)
• a dzsentri identitástudat jellemzője: a társadalomtól való elkülönülés (alsóbb köröktől), melyet a mű a nyelvhasználat során is kifejez (pl.: méltóságos úr, bátyám uram stb.)

Szabó István: Rokonok (filmváltozat)

• a film 2005-ben készült és 2006-ban mutatták be a mozikban
• filmnyelvi megoldásait tekintve abba a magyar hagyományba tartozik, amely a társadalmat és lélekábrázolást helyezi a középpontba és egymással kölcsönhatásban vizsgálja azt
• társadalomrajzában a kis- és középváros viszonyát, helyi hatóságok és hatalmasságok intrikái állnak a középpontban
• (Zsarátnok városát csak egyszer hagyja el, de ez a látogatás is azt erősíti, hogy az országos politika ugyanolyan, mint a helyi, vidéki politika, csupán aránybeli különbségek vannak)
• a filmet már korábban többen is megrendezték: Márjásy Félix (1954)
• Szabó István tanára volt, akinek a tiszteletére rendezte a filmet
• fekete-fehér film
• Fábri Zoltán rendezéseivel mutat rokonságot (társadalmi problémákat vizsgál)
• a magyar irodalom klasszikus anyagából választ témát (pl.: Az aranyember)
• Szabó István művészetében ez újdonságnak számít
• más (közép-európai) filmeket is eszünkbe juttathat pl.: Kustorica: Macskajaj
• a regény megfilmesítése:
• szöveghűséget és párbeszédeket követel meg a regényadaptáció
• a szövegek nagy része a könyvből lett átültetve
• a párbeszédeket, elhangzottakat képek támasztják alá (közeli kameraállások)
• szereplők:
• vannak elnagyolt, sematikusan ábrázolt figurák, akik típust jelenítenek meg
• pl.: Kardics jellemzője: harsány „ördögi” nevetés, cinikusság, rohanás, gátlástalanság
• új szereplő a koldus: kiemelt személy, akinek sorsáról nem tudunk, titokzatos alak
• az úri társadalomból kizárt társadalmi réteg képviselője
• a szavaival ér véget a film („Nem kellett volna megtörténnie.”)
• „Szegény Magyarország” (utalás a szövevényes rokoni kapcsolatokra a társadalomban)
• a film végkimenetelének meghatározása:
• eldönti a főszereplő sorsát: Kopjáss meghal, de megőrzi erkölcsösségét (ironikus)
• befejező képsor: Kopjáss egy sertéstenyésztőben hal meg
• bemocskolódik, „korpa közé keveredik” (szólások megerősítése)
• a film időrendje lineáris, ugyanúgy, mint a regényé
• a regény az eseményekbe ágyazva ismerteti a múlt történéseit
• szimbólumrendszer és képi megjelenítés:
• álomrészek:
• három álom szerepel a filmben, s mindegyik egy vonaton játszódik (az utolsó álomban nem éri el a vonatot)
• vonat: út, utazás, célok, életút szimbóluma
• lemarad a lehetőségekről, nem valósulnak meg az álmai
• szél és kavargó por: régi dolgokat felkavar, megmozgat
• megtisztítás vagy felkavarás (Kopjáss felkavarja a régmúlt történéseit)
• lélekben dúló viharok
• sok közelkép segíti a viselkedések, érzelmek megértését
• gondolatok megjelenítése, kifejezése (leginkább Kopjáss és Lina beszélgetései során; Lina és Magdaléna hasonlósága és megjelenésben, gondolkodásban való különbség; a hivatalnok megismerése hivatali és személyes életében is)
• zeneileg az amerikai jazz és a korban kialakult műfajok jelennek meg
• kapitalista állam szimbóluma, átültetése
• színészek: Csányi Sándor – Kopjáss
  Tóth Ildikó – Lina
  Marozsán Erika – Magdaléna
  Eperjes Károly – Kardics
  (operatőr: Koltai Lajos)