2010. június 2., szerda

A főbb stíluskorszakok, stílusirányzatok jellemzői

20. Témakör: Stílus és jelentés

Tétel: A főbb stíluskorszakok, stílusirányzatok jellemzői

1. A stílus fogalma, jelentései

* a nyelv használatának módja: az a mód, ahogyan az ember szóban vagy írásban kifejezi magát, mondanivalója kifejezésére használja a stíluselemeket és a stilisztikai formákat.
* az egyén összetett viselkedésmódja (nyelvi/verbális és nem nyelvi/nonverbális kifejezőeszközök), mely egyéni, sajátos; meghatározó a személyiség, a külvilág és a szituáció
* művészi kifejezésmód, művészi formanyelv
* egy adott kor művészeti jellemzőinek összessége

2. Stíluskorszakok

* egymást követő irodalmi korszakok, eltérő stílusirányzatokkal és/vagy stílusáramlatokkal
* a változás elindítója: történelmi/társadalmi/gondolkodásbeli változás

3. A főbb stíluskorszakok és stílusirányzatok jellemzői

I. A reneszánsz XIV-XVI. sz.

* nem Rómából, hanem É-Itáliából indult → itt fedezték fel újra a klasszikus Róma tiszta, büszke és világias szellemét, szépsége kellő visszhangra talált
* Történelmi háttere: A polgárság megszületése Itáliában különösen a városállamokban. Meggazdagodás, öntudatosodás.
* újjászületés, stílusirány, az antik kultúra hagyományainak újjáélesztése
* a stílus felismerése nem a szóhasználat, hanem a tartalom megértése révén lehetséges
* két nézetrendszer /mindkettő érvényesül/:
o a reneszánsz világi oldala: humanizmus:
+ emberközpontúság
+ földi lét fontossága
+ természet felfedezése
+ egyéniség (individuum) megjelenése
+ művészi hírnévre törekvés
+ klasszikusok tisztelete
+ nemzeti nyelv és öntudat fontossága
o vallási oldala: reformáció
* első korszaka /13-14. sz. fordulójától a 15. sz. közepéig/
o a világnézet közös
o nyelvhasználat és az olvasók viszonya különbözik
o ez a korszak az anyagelvűség
* második korszak:
o a klasszikus műveltségeszmény megvalósítása
o előtérbe kerül az antik műveltség eszménye + imitáció: a klasszikusok nyomán
o kéziratkiadás: filológia
o ismét elterjedtek az ókori filozófiai eszmék (pl. Platón → újplatonizmus)
* harmadik korszak /XVI. sz. - XVII. sz. elejéig/
o a nemzeti nyelvű irodalmak kialakulása
o reformáció → vallásosság
o Erős tanító szándék
o Kevés a klasszicizáló műfaj és forma
o Tömegekhez kell szólni, először igazodnak ehhez az ízléshez
o Szemléletük alapján 2 részre lehet osztani a szövegeket: vallási vagy világi
o Vallásos: Biblia és zsoltárfordítások, Károli Gáspár

Az irodalmi jellemzői:

o zárt kötött forma → szonett
o antik példára felújított vígjáték és tragédia
o polgári novella

Képviselői:

o PETRARCA /Daloskönyv/
o BOCCACCIO /Dekameron/
o JANUS PANNONIUS /Búcsú váradtól, Pannónia dicsérete, Midőn beteg volt a táborban/
o BALASSI BÁLINT /XLII zsoltár, Hogy Júliára talála..., Egy katonaének/
o SHAKESPEARE /Rómeó és Júlia, Hamlet/
o ZRINYI MIKLÓS /Szigeti veszedelem/



II. A barokk XVII-XVIII. sz. első fele

* A képzelet felszabadítása, a szertelenségek kedvelése
* Olasz barocco szóból / ”nyakatekert okoskodás”/
* Ellenreformáció
* Az új világnézet nem foglalkozik a világi lét problémáival
* Erősödő irracionális, miszticizmus; a földi, az emberi lét megvetése
* a hatásosságot, meggyőzést, meghökkentést és a formai bravúrt tekintette céljának
* Irodalmi barokk:

+ Vallásos világkép
+ monumentalitás, pompa, túldíszítettség
+ az antik képi elemek a látomásos túlzást szolgálják, és pompás díszítő metaforákkal kapcsolódnak
+ a hatásosság eszközei a hősi pátosz (különösen Zrínyinél) és a hosszú körmondatok → dús, lávaszerűen hömpölygő szövegformálás → „pázmányi körmondat”
+ Érzékek elkápráztatása, díszletek és színpadszerűség
+ Illúziókeltés
+ Manipuláció
+ Dinamizmus, mozgalmasság, nyugtalan lobogás
+ Misztikus látomások→ irreális témák
+ Fontos a téma, az idő
+ túlfeszített szóképek:
# Allegória
# Erős érzelmi tartalmú kifejezések
# Patetikus stílus
# Szavak halmozása
# alakokban szenvedélyes mozgás és végletes érzelmek vannak
+ rokon értelmű mondatok
+ virtuóz rímtechnika



Kedvelt műfajai: eposz, dráma, pásztorjáték, komédia, óda, himnusz

Stílus legnagyobb alakjai:

o PÁZMÁNY PÉTER
o FALUDI FERENC
o ZRINYI MIKLÓS





III. A rokokó XVIII. sz. második fele

* más elnevezések: kagyló
* a barokkból nő ki
* bármennyire is törődött a részletekkel, a barokk igénye elsősorban a monumentalitás volt → a rokokónál ez nem így van: kecsesnek, bájosnak, finomnak akar tűnni → aprólékosság → miniatűrizmus
* a rokokó világa álomvilág ←→ klasszicizmus józansága
* a barokk embereszménye a hős + mártír → a rokokóé a szerelmes
* Rokokó az irodalomban:
o központban az élet örömei
o Párbeszéd, dialógus hangsúlyozása
o Pillanatnyi kiemelés
o Megbotránkoztatás
o Irónia, zeneiség, rögtönzés, luxus és pikantéria
o játékosságot, derűt sugárzó stílusformákat kedveli
o kedveskedő, enyelgő
o idilli hangulat → szinesztéziás képek
o szabadosság: erotikus elemek, pikantéria

IV. A klasszicizmus XVII-XVIII. sz.

* "a tökéletesség művészete"
* Franciaországból származik
* Latin classic=osztály /Rómában az embereket osztályokba sorolták/
* elveti a barokk túlfűtöttséget, harcol a művészet népi jellege ellen
* a szabályok a minták a zárt formák tisztelete jellemzi
* kiegyensúlyozottságot, harmóniát keres
* a ráció, a józan ész kerül előtérbe
* az antik művészetekhez kötődik
* nagy századának vezető műfaja a dráma + tanító célzatú művek
* Eredetiségnek itt semmi szerepe nincs
* Imitáció
* illendőség, mértéktartás, mozgás és nyugalom egyensúlya, harmónia és szépre törekvés, metafora

A klasszikus dráma alapelvei:

o illendőség
o mértéktartás
o valószerűség
o a tér és idő cselekmény egysége

A színházban is újítottak:

o a női szerepeket nők játsszák
o fedett helyen
o színpad és nézőtér között függöny van

Egyéniségei:

o Corneille
o Racine
o Moliere /A fösvény, Képzelt beteg, A tudós nők, Tartuffe/
o Kazinczy, Csokonai, Berzsenyi



V. A szentimentalizmus XVIII- XIX. sz.

* a klasszicizmussal egy időben, de ez sokkal zaklatottabb
* nagyobb hangsúlyt kap az érzelmesség
* tipikus az érzelmi lázadozás, a be nem teljesült vágyak utáni sóvárgás és a lemondás
* az érzelmek háborgatását a stílus finom szóanyagával fejezi ki
* Csokonai: A Magánossághoz, A tihanyi ekhóhoz, A Reményhez
* Kisfaludy Sándor, Ányos Pál, Kölcsey



VI. A romantika XVIII. sz. utolsó éveitől a XIX. sz. utolsó harmadáig

* "a végtelenség művészete"
* együtt él a késő barokk, a szentimentalista, a klasszicista, a biedermeier, a realista, a naturalista és a „modern” irányzatokkal
* már Csokonainál is megjelenik
* népiesség, költői szabadság
* egy ideig párhuzamosan fejlődött a klasszicizmussal
* felfokozott személyesség és ihletettség
* nincs meg a klasszikus mérték → nincs szabályosság
* érdeklődés az egzotikum és a történelem iránt → középkor
* távolságba néző keresés
* vágy és nosztalgia ihleti
* töredékszerűség
* vonzódás a fantasztikumhoz, hőskultusz
* diszharmóniában él környezetével
* vágyai szárnyalóak lehetőségei korlátozottak
* egyéniségkultusz
* elit és a tömegkultúra összemosása
* ideológiai, politikai célok az irodalomban
* irodalmi jellemzői:
o merev szabályok, zárt formák felszámolása: a szerves formát hirdeti
o szabálytalan formák fenségessége
o az érzelemkifejező-erő hatását az egyéni szóalkotások, merész képzettársítások segítik („lángzó kebel”, „ködvár”) → az érzelmek a végletekbe csapnak
o formai kísérletek előtérbe kerülése
o töredékesség is érték
o műfajok, hangnemek vegyítése → átmeneti műfajok
o pictura - sententia

Romantikusok:

o HOFFMANN /Az arany virágcserép /
o WILLIAM BLAKE
o WALTER SCOTT
o BYRON
o JOHN KEATS
o P.B. SHELLEY
o VICTOR HUGO /Nyomorultak, A párizsi Notre-Dame /
o PUSKIN /Anyegin/



4. A magyar irodalom rövid stílustörténete:

– középkor: latin nyelvi stílusformák átvétele, ősi magyar nyelv (népköltészet) → tömör, nehézkes

– reneszánsz: antik versformák, motívumok (harmónia, szépség), természeti metaforák (virág, fülemüle)

– barokk: hatásosság, túlzás → metaforák, hősi pátosz (Zrínyi), hosszú körmondatok (Pázmány)

– rokokó: játékosság, aprólékosság, kecsesség, idilli hangulat → szinesztézia, kicsinyítés (Csokonai)

– klasszicizmus: ókori minta → retorika, időmértékesség, tanító műfajok, választékosság (Berzsenyi)

– szentimentalizmus: érzelmi lázadás, háborgás (sóvárgás-lemondás) → finom szavak (Csokonai, Berzsenyi)

– romantika: a legszélesebben ható művészi stílus, szabályok felbomlása (Vörösmarty)

fokozott érzelmek, egyéni szóalkotások, képzettársítások (lángzó kebel), nyelv zeneisége + színek

– népies-realisztikus stílus: egyszerűség, természetesség, tájnyelvi kifejezések (Petőfi) → népköltészet

– realizmus: valósághű ábrázolás (mindennapi beszéd követése), párbeszédek (köznapi társalgás)

– naturalizmus: dokumentumszerű leírás, egyenes beszéd (mindennapi nyelv + argó)

– szecesszió: dekorativitás, zeneiség → rímek, alliterációk, jelzőhalmozás (Babits)

– impresszionizmus: érzéki benyomások, élmények (jelzős szerkezetek, szinesztéziák, szóképek)

– szimbolizmus: felfokozott képek, víziók, szimbólumrendszer (Ady, Babits)

– avantgárd: stílusforradalom (nyelvi szabadság, egyéni asszociációk)

– népies stílus: beszédszerűség, népnyelvi források, nyelvjárások

(Fazekas Mihály → Petőfi → Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Veres Péter)

2 megjegyzés:

Rendszeres olvasók

Blogarchívum