2010. június 2., szerda

Avantgard

16.tétel

Az avantgárd világirodalom stílusai

  • a XX. század elején a klasszikus modernség poétikájával szemben esztétikai kritikával fellépő avantgárd mozgalmak stiláris és formai szempontból egyaránt jelentős változást hoztak
  • ebben az időszakban Európán nagyarányú művészeti forradalom söpört végig (ez az avantgárd)
  • ezek az irányzatok elutasították a l’art pour l’art művészetfelfogását
  • felléptek a személyiség kultusza, a dekoratív művészi formák, a szimbólumhasználat ellen
  • olyan művészetre törekedtek, amely szélesebb tömegek számára is hozzáférhető
  • az avantgárd 1905-1910-től jelentkező, gyökeresen új formákat teremtő és új művészi hitvallást hirdető művészeti irányzatok, mozgalmak összefoglaló elnevezése
    • francia eredetű szó; eredetileg katonai kifejezés, melynek jelentése: előőrs, felderítő
    • ezek az áramlatok az ember és ember, ember és természet megváltozott viszonyrendszerére keresték a választ
    • szakítottak mindenfajta hagyománnyal; programjaik rendszerint politikai-társadalmi célkitűzéseket is tartalmaztak
    • több művészeti ágban is jelentkeztek
    • mindegyik stílusirányzat egy-egy művészeti hitvallást állít szemléletének középpontjába
    • jelentősebb irányzatok:
      • formaépítő irányzatok: kubizmus
        konstruktivizmus
      • formabontó irányzatok: futurizmus
        expresszionizmus
        dadaizmus
        szürrealizmus
    • formanyelvbeli sajátosságai termékenyítően épültek be a későmodernség művészetébe (az 1960-as évektől jelentkező rokon tendenciák-neoavantgárd)

Kubizmus

  • festészetben kibontakozó irányzatot jelöl
  • a latin cubus, azaz kocka szóból származik az elnevezés
  • Franciaországban kibontakozó áramlat, melynek előzményét Paul Cézanne művészete jelenti
    • 1908-ban jelentkezik először; ezt a kifejezést Apollinaire rögzítette elsőként A kubista festők című tanulmányában, s megfogalmazta elméletét, szándékát az irányzatnak
    • legfőbb célja a világ újrafelfedezése
  • kiemelkedő képviselői:

          Pablo Picasso (Avignoni kisasszonyok)

          Georges Braque (A portugál)

          Fernand Leger

          Bortnyik Sándor

          Nemes Lampérth József

          Uitz Béla

          Barcsay Jenő

  • képszerkesztési elve: elvetette azt a reneszánsz óta élő hagyományt, amely a látványt az észlelési tapasztalat alapján ábrázolta
    • mértani formákban való rögzítés, a dolgok belső szerkezetének geometrikus ábrázolása
    • térbeli és időbeli többszempontúság (több nézőpontból egyidejűleg való bemutatás)
    • nem az a célja, hogy történetet mondjon el, hanem hogy megalkosson egy addig nem létező képi valóságot (Braque véleménye szerint)
  • korszakai:
    • 1910-1912 analitikus korszak
      • egyidejűleg több nézőpontból való ábrázolás
      • mértani elemek síkba való kivetítése
      • színhasználat: barnás szürke és árnyalatai (a tarkaság az illúzióteremtés eszköze, mely avitt, régmúlt dolog)
    • 1913-tól szintetikus korszak
      • a végsőkig leegyszerűsíti az ábrázolásmódot
  • szimultánizmus: latin simul, azaz egy időben szóból ered; különböző helyeken és időben végbemenő események párhuzamos ábrázolása
    • a poétikában a sokszólamú, különös nyomdatechnikát is alkalmazó verset teremtette meg
    • ennek köszönhető a montázstechnika és a kollázs (mindennapi életből származó tudatos beillesztése az irodalmi műbe)

Futurizmus

  • a latin futurum, jövő szóból származik
  • Olaszországból indult (gyors ipari fejlődés hatására), kifejezetten irodalmi áramlatként
  • bár szembefordult a szimbolizmussal és a szecesszióval, szellemis előzményét Nietzsche hőskultuszában és Bergson intuíciótanában találta fel
    • ösztönzői közé tartozott Max Stirner, az anarchizmus egyik megalapítója
  • erős mozgalom is egyben, mely nyíltan dicsőítette a háborút és Mussolini szolgálatában állt
  • vezér egyénisége az olasz költő, Filippo Tommaso Marinetti a párizsi Le Figaro című lapban tette közzé A futurizmus megalapítása és kiáltványa című írását, melynek kulcsfogalmai az erő(szak), mozgás, sebesség és lázadás (1909)
  • a technikailag fejlett, rohanó, lüktető életmódot dicsőíti (modern élet záloga)
    • az embernek meg kell hódítania az új ipari-technikai környezetet, meg kell változtatnia az elmaradott szellemi-politikai légkört
      • művészeti megújulás mellett társadalmi-politikai változásokat is akar
    • az élet lényege a mozgás, legfőbb eszménye a gép
  • önmagát reklámozza (tüntetések, röpcédulák stb.)
  • elutasítja a hagyományt, tekintetét a jövőbe veti, és teljes hittel adja át magát a saját kora kifejezésének
  • az irodalomban is megjelenik (A futurista irodalom technikai kiáltványa; Marinetti, 1912)
    • a hagyományos mondattani szabályok lerombolása, a központozás eltörlése, mozgalmasság, kép-és nyelvhasználat, logika mellőzése, versalkotás ritmikai elveinek feloldása, szabad szavak használata, főnévi igenevek (pl.: Óda egy versenyautóhoz; Marinetti)
  • szabad vers: olyan költemény, amelyben a prózaforma egyesül a költőiség sűrítő, tömörítő formaszerkezetével
    • versszerűen tördelt, prózaritmussal rendelkezik, rímtelen, ritmust mellőző próza
  • a zenében a zaj és zörej is belekerül a klasszikus művészetbe
  • a színház előadásai gyors ritmusú, apró jelenetekből építkeznek
  • a futurista képzőművészek a dinamizmus érzeteként megragadott mozgás ábrázolására törekedtek (pl.: Umberto Boccioni, Giacomo Balla)
  • a mozgalom Oroszországban is megjelent
    • vezéralakja: Vlagyimir Majakovszkij (Pofon ütjük a közízlést)
    • a művészet feladatát a forradalom szolgálatában látták (októberi forradalom)
    • hagyománytagadók voltak
  • magyarországi képviselője: Kassák Lajos
    • Tett és Ma címekkel folyóiratokat indított, melybe írt és rajzolt is

Dadaizmus

  • rövid életű mozgalom (1916-1922), az avantgárd első hullámának utolsó irányzata
    • a szürrealizmus előkészítője
  • elnevezése véletlenszerű: 1916-ban Zürichben a háború ellen lázadó fiatalok (művészek) svájci gyülekezőhelyén született meg
    • a dada jelentése a francia gyermeknyelvben: ló, paci
    • (egy néger törzs nyelvében: vesszőparipa)
  • vezéralakja a Franciaországban élő és alkotó, román származású Tristan Tzara
  • a mozgalom lényege az anarchista lázadás
    • minden kulturális hagyomány és érték, minden meglévő művészi forma lerombolását hirdette
    • elvetette a logikát, minden nyelvi megnyilatkozást a véletlen játékának tekintett
    • esztétikumellenesség jellemezte
    • provokálta, kedvelte a botrányt
    • egymás melléválogatott tárgyakból állítottak össze műalkotást (Marchel Duchamp)
    • a dadaista költők a verset véletlenszerűen kiválasztott, gyakran értelmetlen szavakból rakták össze
      • költői közül kiemelkedik: Hans Arp, Paul Éluard, André Breton, Kassák Lajos (Ma című folyóirat)

Konstruktivizmus

  • latin constructio, összeszerkesztés szóból ered
  • többféle törekvés gyűjtőneve
  • a világ technicista jellegű újrateremtésére törekszenek képviselői
    • a művészetet a köznapi életnek rendelik alá, az esztétikum elve helyébe a hasznosság elve lép
  • középpontjában az építészet, a képző- és iparművészet áll (kockaépületek)
  • első központja Oroszország, képviselője Kazimir Malevics volt
    • megjelenik Hollandiában is: Piet Mondrian
  • bécsi központjának tevékenységét Kassák Lajos folyóirata, a Ma fémjelzi
    • (Huszár Vilmos is jelentős magyar képviselő)
  • teljes elszakadást hirdettek a művészet régi formáitól
  • legfontosabb elvük az anyag tartalmát kifejező konstrukció
  • kompozícióikat szigorú mértani formák szerint építik fel
  • jelszavuk: „Le a művészettel, éljen a technika!”
  • legjelentősebb áramlat: Bauhaus iskola (Walter Gropius alapította 1919-ben Weimarban)

Expresszionizmus

  • az avantgárd irányzatok közül a Németországból induló, minden művészeti ágban jelentkező expresszionizmus volt a legjelentősebb
  • latin eredetű szó (expressio), jelentése: kifejezés
  • eleinte valószínűleg az impresszionizmussal ellentétes szemléletű művekre alkalmazták a képzőművészetben
  • irodalmi irányzatként fénykora 1910 és 1925 közé tehető
  • szellemi, művészeti előzménye: ellentmondásosan viszonyult a pozitivizmushoz
    • elutasította az impresszionizmust, a naturalizmust, ugyanakkor pozitivista módon képzelte el a társadalom és a benne élő ember átformálását
    • hátterében fellelhetők a megváltásgondolat, marxi elképzelések, nietzschei életfilozófia, Bergson és Freud tanítása
    • művészeti előzménye a párizsi 1905-ös Őszi Szalon kiállításán Henri Matisse és a körülötte csoportosuló festők fellépése
      • belső világ kifejezése tiszta, harsány színeket használtak
      • egy kritikus „vadaknak” (fauvisták) nevezte el őket
    • a német képzőművészetre a norvég Eduard Munch volt jelentős hatással
    • irodalmi elődök: Walt Whitman (amerikai líra)
      Emil Verhaeren (belga líra)
      Frank Wedekind (dráma)
      August Strindberg (svéd dráma)
  • a mozgalom jellege csoportokban, folyóiratokban és antológiákban nyilvánul meg
    • Die Brücke csoport 1905-benjött létre Drezdában
      • alkotói vonzódtak a primitív művészethez, kedvelték a fametszést, a fekete-fehér kontrasztokat
      • legismertebb képviselője: Emil Nodle
    • Der Sturm című folyóirat 1910 és 1932 között jelent meg Berlinben
      • a nemzetközi lap munkatársa volt: Kassák Lajos, Déry Tibor, Moholy Nagy László
    • Der blaue Reiter (A kék lovas; Kandinszkij festménye) csoport 1911-ben mutatkozott be egy müncheni kiállításon
      • vezéralakja: Vaszilij Kandinszkij festő
      • a sokféle törekvést magába foglaló műhely 1914-ig működött
      • tagjai: Paul Klee festőművész, Arnold Schönberg zeneszerző, Ernst Barlach, Oscar Kokoschka
    • Die Aktion volt a másik fontos folyóirat, mely 1911 és 1932 között jelent meg Berlinben
      • művészei elítélték a háborút, baloldaliak voltak, azonosultak a forradalmi szocialista eszmékkel
      • felszabadította a színeket és a formákat (torzítás, absztrakt)
  • törekvései, jellemzői: az ember belső élményét, szorongó látomásait igyekeztek kivetíteni
    • a hagyományos világrend lerombolásában látják a várt új világ és ember megszületésének lehetőségét
    • a műalkotás létrehozását a világot megváltoztató akaratnak, tettnek tekintették
    • tiltakoztak az elgépiesedett világ, törékeny emberi kapcsolatok, társadalmi igazságtalanságok, háború ellen
    • szolidaritást vállaltak a társadalom kivetettjeivel
    • a társadalomtól meg nem rontott embert vélték megtalálni a primitív népek művészetében
    • esztétikai-poétikai alapelvük a tudattalan, az ösztönös, a közvetlen érzékelés kifejezése
    • ellentétes fogalompárokban gondolkoztak
  • az expresszionizmus a legmaradandóbbat a lírában hozta létre
    • jellemzi a lázadó hang, patetikus hangvétel, kétségbeesés, szimultánizmus, montázstechnika
    • szabad verset részesítik előnyben
    • a szimbólumok helyét a látomás veszi át
    • csapongó mondatfűzés, igék, főnévi igenevek, indulatszók terheltsége
  • a drámában fontos szerepet kap a tanító szándék
    • a színház legfontosabb alapelve a teatralitás
      • epikus színház, mely az értelemre hat, s elidegenítő eszközök segítségével elválasztja a közönséget a darabtól (transzparens, fény, song stb.)
    • jelentős alkotók: Georg Trakl, August Stramm, Franz Werfel, Gottfried Benn
  • az irányzat a zeneművészetben és a fiatal filmművészetben is jelentős
    • atonalitás, tizenkétfokúság (dodekafónia), kamarazene, opera, balettzene
    • a film az expresszionizmus szellemében válik igazi művészetté
  • először Magyarországon is a képzőművészetben jelentkezett
    • 1909, Nyolcak csoportja: Tihanyi Lajos, Pór Bertalan, Márffy Ödön, Kernstok Károly, Berény Róbert
      • előkészítették az aktivisták, Kassák Lajos és folyóiratai körül csoportosuló művészek fellépését
      • nem kívántak egyetlen izmus mellé állni: Bortnyik Sándor, Uitz Béla, Bernáth Aurél, Nemes Lampérth József
    • az expresszionista poétikák hatása irodalmunkban is megtapasztalható (pl.: Szabó Dezső, Szabó Lőrinc)

Szürrealizmus

  • elsősorban francia mozgalom, de jelentős helyszínei. Belgium, Prága, USA
    • francia surréalisme, azaz valóság fölöttiség, valóságon túliság kifejezésekből ered
  • az avantgárd legnagyobb hatású irányzata, mely a polgári rend ellen lázadt
    • részt vett a politikai életben
  • a szürrealizmus kifejezést Apollinaire használta először Teiresziász emlői című színdarabjának 1917-es előszavában
    • első kiáltvány: 1924, Breton (volt dadaista)
  • két világsíkot feltételez: egy látható és egy ellenőrizhető valószerűt, illetve egy látomásos, fantasztikus, álomszerű irreálist
    • ez utóbbi felszabadítására törekszik, a tudatalattiban vélve megtalálni az ember igazi, hamisítatlan énjét, az ártatlanságot és a szabadságot, illetve a költészet ismeretlen gazdagságának új lehetőségeit
    • célja az ember felszabadítása
  • előzményei: sokféle szellemi hatást mutat (Bergson, Freud, Hegel, Marx, Einstein, misztika, okkultizmus, parapszichológia)
    • előzményükként tartják számon Novalis, Hölderlin, Blake, Coleridge, Lautréamont művészetét
    • az irányzat legközvetlenebb elődje Apollinaire
    • mozgalmi előzménye a dada
    • az új létrehozását, az ember felszabadítását tekintették fő céljuknak
  • jellemzői: sajátos alkotómódszerük az önműködő (automatikus) írás
    • poétikai eszközük a szürrealista kép (tudatalatti tartalmak, álom, önkívület, asszociáció)
    • a szürrealista vers lényegében szabad képzelettársításokra épülő képsorozat, melyben a kép elemei nincsenek egymással logikai kapcsolatban
    • az eljárás szokatlanságával, meghökkentő voltával új lehetőségeket teremtettek a XX. századi költészet számára

  • képviselői: Louis Aragon, André Breton, Paul Éluard, René Char
    • Kassák Lajos, József Attila, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Sőtér István, Határ Győző
  • a szürrealista próza naplóformát használ, mozzanatokból építkezik
  • a drámában megjelenik az oksági összefüggéseket lazító-feloldó álomszerűség, csoda, őrület
  • a festészetre jellemző a szorongásos látomás
    • a festők tudat alól fölmerülő mitikus formákat, jelképeket festenek
    • aprólékos részlettel festik meg az abszurd víziót (pl.: Dalí)
    • felrúgják a hagyományos gondolkodást képalkotást
    • De Chirico (Szürrealista Galéria), Salvador Dalí, Marc Chagall, René Magritte, joan Miró
  • filmekben Luis Buruel művészete jelentős
  • a mai napig érezhető hatása
    • a művészek a fantázia, a tudatalattiság létébe menekülnek
  • 1925-ben csatlakoztak a kommunistákhoz
  • 1933 után a mozgalom kettéválik, de mikor Európában felerősödik a fasizmus, újraegyesülnek
  • önműködő írás: nincsenek központozások, írásjelek
    • szabad asszociációk jellemzik (olykor távoli dolgok kerülnek egymás mellé)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók

Blogarchívum